termék

VARRÓHORGONYOK

A sportolók körében az egyik leggyakoribb sérülés a szalagok, inak és/vagy más lágy szövetek részleges vagy teljes leválása a hozzájuk tartozó csontokról. Ezek a sérülések a lágy szövetekre nehezedő túlzott terhelés következtében alakulnak ki. Súlyos esetben műtétre lehet szükség a lágy szövetek csontokhoz való visszarögzítéséhez. Jelenleg számos rögzítőeszköz áll rendelkezésre a lágy szövetek csontokhoz rögzítésére.

Ilyenek például a kapcsok, csavarok, varratrögzítők és rajzszögek.

A varrathorgony rögzítés az artroszkópos műtétek egyik legfontosabb újítása. Az eredeti varrathorgonyt több mint három évtizeddel ezelőtt fejlesztették ki. Említés van a lenből, kenderből és hajból készült varrathorgonyokról, amelyeket Sushruta, az ősi indiai plasztikai sebész (kb. 380-450) készített. Azóta a varrathorgonyok számos módosításon estek át a kialakítás, a felhasznált anyag, a méret stb. tekintetében. A varrathorgonyokat ma már egyre inkább használják a teljes vastagságú rotátorköpeny-szakadások sebészeti helyreállításában, mivel segítenek a lágy szövetek hatékony rögzítésében a csonthoz. A lehetséges előnyök közé tartozik a csontkárosodás csökkenése.

A varrat egyik végét a lágy szövetekhez, a másik végét pedig ahhoz az eszközhöz rögzítik, amely a varratot a csonthoz rögzíti.

A varratrögzítők a következőkből állnak:

1. A horgony – kúpos, csavarszerű szerkezet, amelyet a csontba helyeznek, és fémből vagy biológiailag lebomló anyagból készül.

2. A fűzőlyuk – Ez egy hurok a horgonyban, amely összeköti a horgonyt a varrattal.

3. A varrat – Ez egy biológiailag lebomló vagy nem felszívódó anyag, amelyet a horgonyhoz rögzítenek a horgony fűzőlyukán keresztül.

A varratrögzítők különféle kivitelben, méretben, konfigurációban és felhasznált anyagban kaphatók. A varratrögzítők két fő típusa:

1. Biológiailag felszívódó varratok

Általában a test belső szöveteiben használják. Ezek a varratok tíz nap és négy hét között bomlanak le a szövetekben. Olyan esetekben alkalmazzák őket, amikor a seb gyorsan gyógyul, és így nincs szükség idegen anyagra a testben. A felszívódó varrathorgonyok az előnyben részesített rögzítőeszközök, mivel a legkisebb az esélye a műtét utáni szövődményeknek.

A biológiailag lebomló varratrögzítőket ma már egyre inkább használják a sportorvoslás különféle eljárásaihoz.

2. Nem felszívódó varratok

Kevés olyan eset van, amikor a nem felszívódó varratok megfelelőbbek. Az ilyen típusú varratokat a szervezet nem metabolizálja. Olyan esetekben, mint a szív és az erek, amelyeknek több időre van szükségük a gyógyuláshoz, a nem felszívódó varratok használata megfelelő. Vállműtétek során azonban legtöbbször a felszívódó varrathorgonyok az előnyben részesítettek, mivel a nem felszívódóak kókuszdió-kaparóhatást okozhatnak az implantátum kimozdulása esetén, ami súlyos ízületi elváltozásokhoz vezethet a csontra gyakorolt ​​kaparóhatás miatt. Ilyen típusúak a fém és műanyag típusú varrathorgonyok.

A varratrögzítők felbecsülhetetlen értékű eszközzé váltak az ortopéd sebészek számára.